És végre eljött a várva várt nap... :)
A budapesti pakolással elég gyorsan végeztünk. Egyedül a lakást hagytam ott nehéz szívvel, nagyon szerettem, igazi kis otthon volt. De Pestről menekültem, alig vártam, hogy kiérjünk.
A horányi kompozás viszont csudajó volt, tetszett, pedig akkor már tűző napsütés volt.
Eddie pedig olyan volt, amilyennek vártam. Gyönyörű :) Ahogy indultunk el, már ugrált rám, mintha csak azt mondaná, hogy mehetünk! :D
És csuda jól viselkedett az egész hazaút alatt. Pedig szegénykémnek nem volt egyszerű a sorsa! Először elmentünk a rokonokhoz, mert ott voltak pár kilométerre a tenyésztőtől. Eddie nagyon barátságos volt, lefetyelte a vizet, a jutalomfalatra meg már a kocsiban úgy rákattant, hogy alig bírtam levakarni :D Bár sajnos nem nagyon maradt meg benne, így aznapra már hanyagoltuk a dolgot.
De egyébként azt is hősiesen viselte az utazást, nem is nyüsszögött. Igazán méltó a nevéhez (a törzskönyvi neve Sir Lancelot). Jól elvolt a rokonoknál, majd elaludt Anyu ölében.
Aztán elindultunk haza, hosszú út várt ránk: 40 fokban légkondi nélkül.
Először Eddie mindenképp ki akart mászni a kosárból, és kepesztett felfelé. Aztán előbb-utóbb rájött, hogy hiába, és szépen elaludt, gyakorlatilag szundikált egész hazáig. Közben simogattam, és vizeztem itt - ott, mert irtózatos volt a hőség. Nagyon aggódtam érte, de tök jót aludt, csak mi szenvedtünk borzasztóan! Vánszorogtak a kilométerek ebben a hőségben.
Itthon pedig úgy viselkedett, mintha mindig is itt lakott volna. Jött - ment a lakásban, és barátkozott mindenkivel. Egyébként nem nyüsszögött az úton, és itthon is tök jól elvolt. Hamar belopta magát mindenki szívébe azzal, hogy milyen értelmes és barátságos kutyus. El voltak hűlve, hogy milyen ügyesen közlekedik a lépcsőn. Amikor lehoztam a fekhelyét, azonnal belefeküdt és elaludt :) Gyakorlatilag szobatisztaságot adott elő, persze igyekeztünk kivinni a megfelelő időben. Úgyhogy belopta magát a család szívébe :)
Túrós tésztát kapott enni, no az már jó volt a kis gömbőc pocakjának :D
Hívtak a barátaink, hogy itt vannak a Halasnál, Eddie-vel lementünk megnézni őket. Szigorúan kézben fogtam, mert nem tudom milyen kutyák járnak ott a Halasnál, egyelőre jobb így. Ott kapott pár szem filézett halat is, teljesen odavolt érte, és alig bírtam lefogni, hogy ölből ne másszon fel az asztalra érte.
Ekkor már kicsit hűvösebb volt, és kezdett eleven lenni a kis huncut. Kedvence (lenne), hogy a növények alól megissza a vizet, igyekszünk tanítgatni, hogy ezt nem szabad, mert az a víz tápoldatos. Volt itt rágás, kaparás, és minden, de a tuti játék persze nem az, amit a boltban vettünk, hanem egy fél literes üdítős flakon volt, ami a vicces, hogy ugyanolyan magas, mint ő :D
Az éjszakánk kalandos volt, mert cukorfalat óránként felkelt, és akkor bizony fittnek érezte magát és játszani akart :D Az éjszaka első felében még az előszobában aludt (amikor éppen...), de aztán kis alvás reményében áthoztam a nappaliba a fekhelyét, mert első két éjszaka lenn alszom vele.
Hihetetlenül aranyos és értelmes kis eb, és persze azonnal belopta magát az egész család szívébe :)
A budapesti pakolással elég gyorsan végeztünk. Egyedül a lakást hagytam ott nehéz szívvel, nagyon szerettem, igazi kis otthon volt. De Pestről menekültem, alig vártam, hogy kiérjünk.
A horányi kompozás viszont csudajó volt, tetszett, pedig akkor már tűző napsütés volt.
Eddie pedig olyan volt, amilyennek vártam. Gyönyörű :) Ahogy indultunk el, már ugrált rám, mintha csak azt mondaná, hogy mehetünk! :D
És csuda jól viselkedett az egész hazaút alatt. Pedig szegénykémnek nem volt egyszerű a sorsa! Először elmentünk a rokonokhoz, mert ott voltak pár kilométerre a tenyésztőtől. Eddie nagyon barátságos volt, lefetyelte a vizet, a jutalomfalatra meg már a kocsiban úgy rákattant, hogy alig bírtam levakarni :D Bár sajnos nem nagyon maradt meg benne, így aznapra már hanyagoltuk a dolgot.
De egyébként azt is hősiesen viselte az utazást, nem is nyüsszögött. Igazán méltó a nevéhez (a törzskönyvi neve Sir Lancelot). Jól elvolt a rokonoknál, majd elaludt Anyu ölében.
Aztán elindultunk haza, hosszú út várt ránk: 40 fokban légkondi nélkül.
Először Eddie mindenképp ki akart mászni a kosárból, és kepesztett felfelé. Aztán előbb-utóbb rájött, hogy hiába, és szépen elaludt, gyakorlatilag szundikált egész hazáig. Közben simogattam, és vizeztem itt - ott, mert irtózatos volt a hőség. Nagyon aggódtam érte, de tök jót aludt, csak mi szenvedtünk borzasztóan! Vánszorogtak a kilométerek ebben a hőségben.
Itthon pedig úgy viselkedett, mintha mindig is itt lakott volna. Jött - ment a lakásban, és barátkozott mindenkivel. Egyébként nem nyüsszögött az úton, és itthon is tök jól elvolt. Hamar belopta magát mindenki szívébe azzal, hogy milyen értelmes és barátságos kutyus. El voltak hűlve, hogy milyen ügyesen közlekedik a lépcsőn. Amikor lehoztam a fekhelyét, azonnal belefeküdt és elaludt :) Gyakorlatilag szobatisztaságot adott elő, persze igyekeztünk kivinni a megfelelő időben. Úgyhogy belopta magát a család szívébe :)
Túrós tésztát kapott enni, no az már jó volt a kis gömbőc pocakjának :D
Hívtak a barátaink, hogy itt vannak a Halasnál, Eddie-vel lementünk megnézni őket. Szigorúan kézben fogtam, mert nem tudom milyen kutyák járnak ott a Halasnál, egyelőre jobb így. Ott kapott pár szem filézett halat is, teljesen odavolt érte, és alig bírtam lefogni, hogy ölből ne másszon fel az asztalra érte.
Ekkor már kicsit hűvösebb volt, és kezdett eleven lenni a kis huncut. Kedvence (lenne), hogy a növények alól megissza a vizet, igyekszünk tanítgatni, hogy ezt nem szabad, mert az a víz tápoldatos. Volt itt rágás, kaparás, és minden, de a tuti játék persze nem az, amit a boltban vettünk, hanem egy fél literes üdítős flakon volt, ami a vicces, hogy ugyanolyan magas, mint ő :D
Az éjszakánk kalandos volt, mert cukorfalat óránként felkelt, és akkor bizony fittnek érezte magát és játszani akart :D Az éjszaka első felében még az előszobában aludt (amikor éppen...), de aztán kis alvás reményében áthoztam a nappaliba a fekhelyét, mert első két éjszaka lenn alszom vele.
Hihetetlenül aranyos és értelmes kis eb, és persze azonnal belopta magát az egész család szívébe :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése