Szuper, hogy pont nyáron költöztem ide, és ekkor jött Eddie is. Hajnalban mindig eszembe jut, amikor kiviszem, hogy bizony télen nem lesz kedvem kis köntösben ácsorogni vele az udvaron :)
Most viszont élvezzük a friss levegőt és a természetet, és pont úgy van, ahogy reméltem, hogy Eddie rábír és motivál, hogy kint legyek minél többet.
Egyrészt reggelente muszáj kivinni, így rácsodálkozom a hajnalra és a kora reggeli színekre, a zöldekre a hegyoldalban. Aztán délután teszünk egy nagy sétát, aminek a konkrét séta részét ő kevésbé díjazza egyelőre. A Zagykazit mindig útba ejtjük, ezt viszont nagyon élvezi! :)
A Zagykazetta a strand melletti rész, ami kutyás-szörfös hely. Így Eddie aggódott szocializációja meg van oldva, mert sok kutyával találkozik. Nagyon barátságos mindenkivel, emberekkel-kutyákkal egyaránt, és egyre bátrabb a többi kutyussal. A problémás része az, hogy kicsi még, és mindenki nagyobb nála szinte, amikor pedig rohangálás és játék alakul ki, akkor rálépnek szegényre.
A vízbe is simán bemegy már, olyan cuki ahogy úszik! :D
Tegnap úgy nézett ki, amikor hazaértünk mint egy varacskos malac, le kellett zuhanyozni, akkor meg ázott egérnek nézett ki :) Minden nap ilyen piszkos lesz úgy tűnik, mert bemegy a vízbe, aztán meg hempereg a földön.
Mindig okoz meglepetést, azzal is, hogy milyen gyorsan fejlődik és ügyesedik napról napra, és azzal is, hogy milyen új rosszaságot tud bemutatni minden nap.
Teljesen elcsodálkoztam, hogy beugrik a stégről a kövekre, és mini kutya létére milyen ügyesen ugrál rajtuk. A pórázon is egyre ügyesebb (amikor van kedve). A lakást és az udvart egyre jobban felfedezi, és ha szem elől tévesztjük, egy teljesen másik ponton kell összeszedni. Viszont ma a Zagykazin olyan rossz volt, mindig mások cuccain akar ugrálni, de semmilyen szidásra és nevelési eszközre nem reagált, annál jobban csinálta.
Maradt az a módszer, hogy addig lefogom, amíg le nem nyugszik :P Ilyenkor mindig elmosolyodom, hogy ha nem tudtam volna előre pontosan, hogy mit vállalok, akkor biztos megdöbbennék, hogy egy kutya ilyen huncut tud lenni! Így viszont nem ér meglepetés, és nem tudok rá haragudni, nem is lehet.
A nagykönyv szerint először sétálni kell a kutyával, aztán jöhet a játék, de úgy látom, nálunk a fordított üzemmód működik. Először lemegyünk a Zagykazira, ott Eddie játszik, úszik, s aztán megyünk sétálni, akkor kevesebb energiája van akaratosnak lenni, és visszafelé húzni a pórázt (ő egyelőre nem előre húz, hanem magam után kell vonszolni :D). Ma így tettünk, és ahogy elindultunk a Zagykazettáról sétálni, leültünk az egyik rozoga stégen. Szuper idő volt, az a tökéletes, amikor pólóban lehet lenni, lehet fürdeni, de nincs túl meleg. Ott a stégen csak néztem és néztem a Balatont, nem lehet betelni vele, és egyszerűen olyan pozitív hihetetlen érzés, hogy nem tudom elhinni, hogy itt lehetek minden nap, és annyira jóóó! :)
Gyönyörű, és imádom. És azt is, hogy nap mint nap ismerős arcokkal futunk össze séta közben. Nem is tudtam Budapesten, hogy ez mennyire hiányzik a vidéki életből, de nagyon hiányzott.
Délelőtt futni voltunk Geri barátjával Kenese felé. Olyan páratartalom volt, mint egy esőerdőben. Nagyon jól esett, régen futottam már. Pesten sajnos nem ment nekem, túl szmogos helyeken laktam, ezért meg nem volt kedvem tömegközlekedni, hogy elmehessek futni. No itt csak ki kell lépni az udvaron, és máris olyan helyeken találja magát az ember, ahol futni lehet. Van egy forrás Kenese felé, az volt a cél, s vissza. Nehezen bírtam, ha egyedül kellett volna teljesíteni, akkor biztos nem megy. Ezért sem szeretek egyedül futni, nekem kell a külső motiváció :) Nagyon szeretem ezt a fás-árnyas részt, és találkoztunk egy mókussal is! :)
Délután meg kiültem a teraszra olvasgatni. Szerintem soha életemben nem voltam ennyit friss levegőn, mint ezekben a napokban :D A teraszról is látszott a hihetetlen páratartalom, mert ilyenkor nem látni szinte a vizet sem, egybeér a levegővel. Egész addig kinn voltam, míg el nem kezdett cseperegni az eső, de miből...? Semmiből. Felettünk kék volt az ég, szél meg nem volt, ami idefújta volna az esőt. Ez már nem az első ilyen eset, hogy így esett (költői), szóval gondolom, ez normális. De azért kérem, ha valamelyikőtök tudja, hogy ez miként lehetséges, akkor írja meg kommentben! Nekem ez magas :)) Vagy ez amolyan balatoni jelenség lehet? :D
Most viszont élvezzük a friss levegőt és a természetet, és pont úgy van, ahogy reméltem, hogy Eddie rábír és motivál, hogy kint legyek minél többet.
Egyrészt reggelente muszáj kivinni, így rácsodálkozom a hajnalra és a kora reggeli színekre, a zöldekre a hegyoldalban. Aztán délután teszünk egy nagy sétát, aminek a konkrét séta részét ő kevésbé díjazza egyelőre. A Zagykazit mindig útba ejtjük, ezt viszont nagyon élvezi! :)
A Zagykazetta a strand melletti rész, ami kutyás-szörfös hely. Így Eddie aggódott szocializációja meg van oldva, mert sok kutyával találkozik. Nagyon barátságos mindenkivel, emberekkel-kutyákkal egyaránt, és egyre bátrabb a többi kutyussal. A problémás része az, hogy kicsi még, és mindenki nagyobb nála szinte, amikor pedig rohangálás és játék alakul ki, akkor rálépnek szegényre.
A vízbe is simán bemegy már, olyan cuki ahogy úszik! :D
Tegnap úgy nézett ki, amikor hazaértünk mint egy varacskos malac, le kellett zuhanyozni, akkor meg ázott egérnek nézett ki :) Minden nap ilyen piszkos lesz úgy tűnik, mert bemegy a vízbe, aztán meg hempereg a földön.
Mindig okoz meglepetést, azzal is, hogy milyen gyorsan fejlődik és ügyesedik napról napra, és azzal is, hogy milyen új rosszaságot tud bemutatni minden nap.
Teljesen elcsodálkoztam, hogy beugrik a stégről a kövekre, és mini kutya létére milyen ügyesen ugrál rajtuk. A pórázon is egyre ügyesebb (amikor van kedve). A lakást és az udvart egyre jobban felfedezi, és ha szem elől tévesztjük, egy teljesen másik ponton kell összeszedni. Viszont ma a Zagykazin olyan rossz volt, mindig mások cuccain akar ugrálni, de semmilyen szidásra és nevelési eszközre nem reagált, annál jobban csinálta.
Maradt az a módszer, hogy addig lefogom, amíg le nem nyugszik :P Ilyenkor mindig elmosolyodom, hogy ha nem tudtam volna előre pontosan, hogy mit vállalok, akkor biztos megdöbbennék, hogy egy kutya ilyen huncut tud lenni! Így viszont nem ér meglepetés, és nem tudok rá haragudni, nem is lehet.
A nagykönyv szerint először sétálni kell a kutyával, aztán jöhet a játék, de úgy látom, nálunk a fordított üzemmód működik. Először lemegyünk a Zagykazira, ott Eddie játszik, úszik, s aztán megyünk sétálni, akkor kevesebb energiája van akaratosnak lenni, és visszafelé húzni a pórázt (ő egyelőre nem előre húz, hanem magam után kell vonszolni :D). Ma így tettünk, és ahogy elindultunk a Zagykazettáról sétálni, leültünk az egyik rozoga stégen. Szuper idő volt, az a tökéletes, amikor pólóban lehet lenni, lehet fürdeni, de nincs túl meleg. Ott a stégen csak néztem és néztem a Balatont, nem lehet betelni vele, és egyszerűen olyan pozitív hihetetlen érzés, hogy nem tudom elhinni, hogy itt lehetek minden nap, és annyira jóóó! :)
Gyönyörű, és imádom. És azt is, hogy nap mint nap ismerős arcokkal futunk össze séta közben. Nem is tudtam Budapesten, hogy ez mennyire hiányzik a vidéki életből, de nagyon hiányzott.
Délelőtt futni voltunk Geri barátjával Kenese felé. Olyan páratartalom volt, mint egy esőerdőben. Nagyon jól esett, régen futottam már. Pesten sajnos nem ment nekem, túl szmogos helyeken laktam, ezért meg nem volt kedvem tömegközlekedni, hogy elmehessek futni. No itt csak ki kell lépni az udvaron, és máris olyan helyeken találja magát az ember, ahol futni lehet. Van egy forrás Kenese felé, az volt a cél, s vissza. Nehezen bírtam, ha egyedül kellett volna teljesíteni, akkor biztos nem megy. Ezért sem szeretek egyedül futni, nekem kell a külső motiváció :) Nagyon szeretem ezt a fás-árnyas részt, és találkoztunk egy mókussal is! :)
Délután meg kiültem a teraszra olvasgatni. Szerintem soha életemben nem voltam ennyit friss levegőn, mint ezekben a napokban :D A teraszról is látszott a hihetetlen páratartalom, mert ilyenkor nem látni szinte a vizet sem, egybeér a levegővel. Egész addig kinn voltam, míg el nem kezdett cseperegni az eső, de miből...? Semmiből. Felettünk kék volt az ég, szél meg nem volt, ami idefújta volna az esőt. Ez már nem az első ilyen eset, hogy így esett (költői), szóval gondolom, ez normális. De azért kérem, ha valamelyikőtök tudja, hogy ez miként lehetséges, akkor írja meg kommentben! Nekem ez magas :)) Vagy ez amolyan balatoni jelenség lehet? :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése