Múlt héten többször is bringáztam itt helyben ügyintézés miatt, és annyira jó volt!!
A természetes, friss levegő úgy látszik, boldogsághormonokat termel :D Úgy éreztem magam, mint egy szerelmes tinédzser.
Sajnos keveset sportolok, és nyűgös vagyok, amikor dombon felfelé kell menni bringával, de most Geri biciklijével voltam, azzal sokkal könnyebb tekerni, lehet, hogy ez is közrejátszott :)
Első nap a fűzfői Polgármesteri Hivatalba kellett mennem kétszer is lakcím bejelentkezés miatt. A "helyiek" szoktak így bringán glasszálni a környéken oda-vissza, szupi volt! A hivatal előtt pedig egy kis kiépített tó van, és afelett megy át az út, ami az épülethez vezet, nagyon tetszett. A koordináló hölgy pedig hihetetlenül kedves volt az Okmányirodában. Ahol azonnal Geri haverjával futottam össze, hát igen, a kisváros előnyei :)
A Húgom egyszer azt mondta, azért nem szeretne Budapesten lakni, mert ott sosem találkozna ismerősökkel az utcán. Ez persze azért nem igaz, de tény, hogy kevesebb az esély rá.
Amikor odaértem, épp azon gondolkodtam, hogy ide az Önkormányzathoz is beadhatnám az önéletrajzomat, hátha, amikor a bicikliről leszállást elbénáztam, és dobtam egy nagy hátast :D
Hanyatt esek, olyan jó hely :D Szerencsére a kis gyíkot ez nem érdekelte, akivel együtt jöttem ki az ajtón.
Minden nap megállapítom, hogy itt sosincs egyedül az ember. Mindenféle kis állatok, rovarok kísérik.
Másnap Kenesére mentem álláskeresési tanácsadásra, de szabadságon van az ügyintéző, így ez ügyben nem jártam sikerrel. Nem baj, nem bosszantott, mert szuper volt az út oda-vissza. Ez a kedvenc részem bringával, és hazafelé az jutott eszembe, hogy ha valaki a boldogságot keresi, akkor azt ajánlanám neki, hogy bringázzon Keneséről Fűzfő felé az árnyas erdei bringaúton, és érezze a szabadságot, és legyen otthon valaki, aki várja haza, akár csak egy kutyuska :)
Következő nap pedig Almádiba mentem a Munkaügyi Központba. Tűző nap volt, dögmeleg, amit elég nehezen szoktam viselni, de most úgy látszik, jó szériám volt, mert még ez se tudta letörölni a képemről a vigyort, és lelkesen tekertem :)
Igaz, olyan sokat kellett várni, hogy elolvastam egy fél kutyás könyvet.
Amit persze nem kellett volna, mert látszólag a mi Eddie-nknél nem nagyon alkalmazható ez a fajta "könnyed" módszer, amiről az író ír, de azért érdekes volt.
Evelin itt volt velem a múlt héten, így szinte minden délután fürödtünk a Balatonban. Legjobb volt, amikor hullámzás volt, és matraccal voltunk benn :)
A pakolás folyamatban van, a hálószoba már otthonos, a konyha is a lehetőségekhez képest, de a többi kacat-bazár lesz a problémásabb attól tartok. Sebaj, lassan ez is el fog kopni. Addig meg Eddie is tanulja, hogy ő lenn van, én pedig az emeleten, elég rosszul viseli egyelőre, és nyüsszög miatta.
A természetes, friss levegő úgy látszik, boldogsághormonokat termel :D Úgy éreztem magam, mint egy szerelmes tinédzser.
Sajnos keveset sportolok, és nyűgös vagyok, amikor dombon felfelé kell menni bringával, de most Geri biciklijével voltam, azzal sokkal könnyebb tekerni, lehet, hogy ez is közrejátszott :)
Első nap a fűzfői Polgármesteri Hivatalba kellett mennem kétszer is lakcím bejelentkezés miatt. A "helyiek" szoktak így bringán glasszálni a környéken oda-vissza, szupi volt! A hivatal előtt pedig egy kis kiépített tó van, és afelett megy át az út, ami az épülethez vezet, nagyon tetszett. A koordináló hölgy pedig hihetetlenül kedves volt az Okmányirodában. Ahol azonnal Geri haverjával futottam össze, hát igen, a kisváros előnyei :)
A Húgom egyszer azt mondta, azért nem szeretne Budapesten lakni, mert ott sosem találkozna ismerősökkel az utcán. Ez persze azért nem igaz, de tény, hogy kevesebb az esély rá.
Amikor odaértem, épp azon gondolkodtam, hogy ide az Önkormányzathoz is beadhatnám az önéletrajzomat, hátha, amikor a bicikliről leszállást elbénáztam, és dobtam egy nagy hátast :D
Hanyatt esek, olyan jó hely :D Szerencsére a kis gyíkot ez nem érdekelte, akivel együtt jöttem ki az ajtón.
Minden nap megállapítom, hogy itt sosincs egyedül az ember. Mindenféle kis állatok, rovarok kísérik.
Másnap Kenesére mentem álláskeresési tanácsadásra, de szabadságon van az ügyintéző, így ez ügyben nem jártam sikerrel. Nem baj, nem bosszantott, mert szuper volt az út oda-vissza. Ez a kedvenc részem bringával, és hazafelé az jutott eszembe, hogy ha valaki a boldogságot keresi, akkor azt ajánlanám neki, hogy bringázzon Keneséről Fűzfő felé az árnyas erdei bringaúton, és érezze a szabadságot, és legyen otthon valaki, aki várja haza, akár csak egy kutyuska :)
Következő nap pedig Almádiba mentem a Munkaügyi Központba. Tűző nap volt, dögmeleg, amit elég nehezen szoktam viselni, de most úgy látszik, jó szériám volt, mert még ez se tudta letörölni a képemről a vigyort, és lelkesen tekertem :)
Igaz, olyan sokat kellett várni, hogy elolvastam egy fél kutyás könyvet.
Amit persze nem kellett volna, mert látszólag a mi Eddie-nknél nem nagyon alkalmazható ez a fajta "könnyed" módszer, amiről az író ír, de azért érdekes volt.
Evelin itt volt velem a múlt héten, így szinte minden délután fürödtünk a Balatonban. Legjobb volt, amikor hullámzás volt, és matraccal voltunk benn :)
A pakolás folyamatban van, a hálószoba már otthonos, a konyha is a lehetőségekhez képest, de a többi kacat-bazár lesz a problémásabb attól tartok. Sebaj, lassan ez is el fog kopni. Addig meg Eddie is tanulja, hogy ő lenn van, én pedig az emeleten, elég rosszul viseli egyelőre, és nyüsszög miatta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése