Eddie egy matróz kutya lesz. A gazdájának nincs egy normális cipője (a kutyasétáltatáshoz azért majd muszáj lesz venni :)), de a kedves kutyának megvesz mindenféle csuda dolgot.
Egy raklapnyi tengerészes kiegészítőt kapott a kis eb, tehát Matróz kutya lesz belőle. Dehát mit lehet tenni, ha pont most követett el merényletet ellenem a Fressnapf, és elárasztották cuki navy style-os dolgokkal az üzletet? A gyenge pontomon találtak el engem és a pénztárcámat :D
Nem mintha Eddie-t érdekelné majd, hogy tengerészes, vagy éppen hupikék fekhelye lesz. Nem hatódik meg majd, hogy kék-fehér-piros színű-e a póráza, egyszerűen csak örülni fog, ha látja, és nem a színe miatt, hanem mert azt fogja jelenteni, hogy sétálni megyünk.
a kép csak illusztráció! :)
Kissé tehát zizi vagyok, és lázban égek. Alig bírok másra gondolni, de közben örülök, hogy már csütörtök van, mert azt jelenti: holnapután mehetünk Eddie-ért! :) Sőt, este van, úgyhogy csak másfél nap :D
Ebből is látszik, hogy az emberekben mindig ott él a gyerek, semmivel sem várakozom felnőttesebb módon, csak annyi a különbség, hogy nem kell megkérdeznem, hányat kell még aludni, hanem ki tudom számolni :)
Sajnos Geri pont most csak fél hetet lesz otthon, így azonnal eléggé egymásra leszünk utalva. Ebben az a nehéz, hogy igyekezzek ne magamhoz költöztetni és szoktatni teljesen a kutyát alvásügyileg. Az alapelv, hogy a hálószobába nem jöhet be, tehát ha már a közelemben akarom tudni, akkor bizony a hegy megy Mohamedhez, azaz lenn alszom a nappaliban (ahová egyébként csak akkor jöhet be, amikor ott vagyunk). Később talán majd az egyik kisszobában, ha kialakul ott a helyünk, de előbb Eddie legyen szobatiszta, hogy jöhessen az emeletre.
A kutya egyébként már most segít lelkileg. Ha nem rá gondolnék állandóan, akkor biztos nehezebb lenne a búcsúzkodás. Sok mindenkitől elköszöntem már: kollégától, szomszédtól, orvostól, stb. Jó érzés, hogy mindenkitől olyan kedves szavakat kapok. A dokitól konkrétan könnyezve jöttem el: klassz érzés, hogy az általam nem szeretett Pesten is milyen jó emberekkel voltam körülvéve. A dokibácsi volt az egyik kedvencem: tudjátok vannak ilyen emberek, akikkel alig találkozol, nem tudsz róla semmit, de árad belőle a kedvesség, és tudod, hogy számíthatsz rá. A doktor úr ilyen, és szerencsémre sok hasonló ember volt a környezetemben még Pesten is.
Ma céges vacsin voltunk egy szuper étteremben a Kopaszi-gáton. A főnököm kérdezgetett, hogy mennyire fog hiányozni Budapest, és őszintén tudtam azt mondani, hogy kevésbé. Visszajövök, élvezem majd az előnyeit (kétségkívül vannak), de vidékre jobban járok.
Persze sajnálom, hogy kimaradnak a csajos délutánok, vagy az olyan programok, mint a tegnap esti kollektív meccsnézés a Szabadság téren. De azt hiszem, boldogabbá fog tenni egy balatoni séta Gerivel és Eddie-vel.
Egy raklapnyi tengerészes kiegészítőt kapott a kis eb, tehát Matróz kutya lesz belőle. Dehát mit lehet tenni, ha pont most követett el merényletet ellenem a Fressnapf, és elárasztották cuki navy style-os dolgokkal az üzletet? A gyenge pontomon találtak el engem és a pénztárcámat :D
Nem mintha Eddie-t érdekelné majd, hogy tengerészes, vagy éppen hupikék fekhelye lesz. Nem hatódik meg majd, hogy kék-fehér-piros színű-e a póráza, egyszerűen csak örülni fog, ha látja, és nem a színe miatt, hanem mert azt fogja jelenteni, hogy sétálni megyünk.
a kép csak illusztráció! :)
Kissé tehát zizi vagyok, és lázban égek. Alig bírok másra gondolni, de közben örülök, hogy már csütörtök van, mert azt jelenti: holnapután mehetünk Eddie-ért! :) Sőt, este van, úgyhogy csak másfél nap :D
Ebből is látszik, hogy az emberekben mindig ott él a gyerek, semmivel sem várakozom felnőttesebb módon, csak annyi a különbség, hogy nem kell megkérdeznem, hányat kell még aludni, hanem ki tudom számolni :)
Sajnos Geri pont most csak fél hetet lesz otthon, így azonnal eléggé egymásra leszünk utalva. Ebben az a nehéz, hogy igyekezzek ne magamhoz költöztetni és szoktatni teljesen a kutyát alvásügyileg. Az alapelv, hogy a hálószobába nem jöhet be, tehát ha már a közelemben akarom tudni, akkor bizony a hegy megy Mohamedhez, azaz lenn alszom a nappaliban (ahová egyébként csak akkor jöhet be, amikor ott vagyunk). Később talán majd az egyik kisszobában, ha kialakul ott a helyünk, de előbb Eddie legyen szobatiszta, hogy jöhessen az emeletre.
A kutya egyébként már most segít lelkileg. Ha nem rá gondolnék állandóan, akkor biztos nehezebb lenne a búcsúzkodás. Sok mindenkitől elköszöntem már: kollégától, szomszédtól, orvostól, stb. Jó érzés, hogy mindenkitől olyan kedves szavakat kapok. A dokitól konkrétan könnyezve jöttem el: klassz érzés, hogy az általam nem szeretett Pesten is milyen jó emberekkel voltam körülvéve. A dokibácsi volt az egyik kedvencem: tudjátok vannak ilyen emberek, akikkel alig találkozol, nem tudsz róla semmit, de árad belőle a kedvesség, és tudod, hogy számíthatsz rá. A doktor úr ilyen, és szerencsémre sok hasonló ember volt a környezetemben még Pesten is.
Ma céges vacsin voltunk egy szuper étteremben a Kopaszi-gáton. A főnököm kérdezgetett, hogy mennyire fog hiányozni Budapest, és őszintén tudtam azt mondani, hogy kevésbé. Visszajövök, élvezem majd az előnyeit (kétségkívül vannak), de vidékre jobban járok.
Persze sajnálom, hogy kimaradnak a csajos délutánok, vagy az olyan programok, mint a tegnap esti kollektív meccsnézés a Szabadság téren. De azt hiszem, boldogabbá fog tenni egy balatoni séta Gerivel és Eddie-vel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése