Eddie napról napra

Nagyon érdekes nézni, ahogy Eddie napról napra növekszik. Most is érdekes a változás, de az előzőekben még gyorsabb volt. Egyik nap még fut és fogócskázik, következő nap már igen. Egyik nap még nem érdekli különösebben a labda, másik nap már igen. Egyik nap még csak a kisebb labda érdekes, másik nap már a nagyobb is.

Hamar megtanul mindent, vagy legalábbis olyan dolgokat, amikre NEKI van szüksége :D Bemenni a szúnyogháló résén, belülről pedig kinyitni, felugrani a teraszlépcsőn, és leugrani a napágyról stb.

A többi dolgot is hamar megtanulja - amihez épp van kedve. A fekszik parancsot a második megmutatásra értette - más kérdés, hogy azóta is méltatlankodik, amikor ezt kell csinálni :D Leülni könnyebben megy, a feksziket már kevésbé kedveli a fiatalúr. Sokszor még egy vakkantással is kommentálja a nemtetszését :P 

A kis ördög mindig rágcsálna minket, nyilván azért is, mert a srácok hagyják neki. Azt azért már kb. érti, hogy velünk csajokkal kevésbé lehet próbálkozni, mert mi nem engedjük Neki. 

Amikor durvábban próbálkozott, akkor pár percre kizártam az előszobába, és nem engedtem be a nappaliba amikor ott voltam, na hamar rájött, hogyan kell viselkedni :) Első nap háromszor kellett ezt eljátszani, második nap már csak egyszer, és utána előadta a bújós jókisfiút :))

Továbbá visszabeszél a szentem. Ha leszidom, akkor ugatással fejezi ki, hogy nem ért egyet a véleményemmel. Szokott szólni, ha nem tetszik valami, azt is méltatlankodással fejezi ki, ha tovább várok, mielőtt leraknám elé a kaját.

Először a gesztusevésre is vakkantott, de már kezdi megszokni, hogy ez van, ezt kell szeretni, ha kaját akar :))

Mindig beújít valami rosszalkodást, de próbálom kordában tartani a kissrácot. Ma kétszer is leszökött a lépcsőn, valamint a fűszerkertben nyuszizik, de mindig tudja, hogy rosszat csinál, mert menekül előlem ilyenkor, ha meg akarom fogni, hogy a lelkére beszéljek :D 

Nagyon szeret ölben lenni, de már tudja, hogy nálam finoman kell kéretőzni, és szépen leülni, és akkor felveszem. 

Ilyenkor übercuki, azt se tudja, hogy pakolja a fejét, hogy helyezkedjen :)
Ma együtt aludtunk a napozóágyon összebújva, olyan jó volt! 

Igen, ez említésre méltó, mert a hálószobába nem jöhet be, nem jöhet fel az emeletre. Legnagyobb sajnálatára, de hajnalban mindent próbál megtenni, hogy áttörje az általunk épített kartongátat, és hogy meglágyítsa a szívünket a nyüsszögésével :) 

Szép testalkata van, egyik napról a másikra nőtt egyet, és elkezdett babásból olyan igazi Jack Russelles formája lenni. A mozgása is nagyon jó, és tök ügyes, de valamiért remeg a mellső lába, amikor ül, de csak akkor. Egyébként szuperul funkcionál, érdekes. 

Jó nézni, ahogy Jackesen ugrabugrál, plusz mozgásokat is beletesz, nehogy ne fáradjon el kellőképp :) 

Szóval nem unatkozunk egy percre sem mellette, de ezt tudtuk előre, hogy így lesz. 

Próbálkozunk a sétálással, hét közepe-vége felé már élesben is mehet a dolog. Egyre ügyesebben jön a pórázon, de azért még tanulnia kell, hogy ne cikázzon össze-vissza. Valamint a szocializációt is, mert nem nagyon tudja hová tenni a kutyákat. Egyrészt nagyon örül nekik, másrészt meg fél is :) Reméljük, azért hamar találunk barátságos, kedves kutyabarátokat. 

Ha ismét jó idő lesz, akkor megpróbálkozunk az úszással is a Balatonban :))