Állásinterjú vidéken

A balatoni állásmegbeszélésem a következőképp zajlott (imádtam):

Átmentem az utca másik végébe leendő főnökömékhez, akik egyébként párom barátai. Leültettek, beszélgettünk. Aztán borozgattunk. Aztán pár szó a munkáról. Kezdeni már a jövő héten. Aztán beállított egy másik barát. Aztán spagettit főztek, és közösen megvacsoráztunk. Közben pletykáltunk a helyiekről. Mindenkinél megkérdeztem, hogy "az kicsoda?", mert én nem sok embert ismerek még itt. Sebaj, ismeretlenül is izgi volt.
A spagetti meg a bor pedig isteni finom. Aztán megnéztük, hogy pucolják meg az előtte kifogott keszeget.

Már akkor mondtam, ha valaki megkérdezi, hogy milyen volt az állásmegbeszélés, elmondom, hogy "Isteni volt, egy véres hal volt a főattrakció! :D" Persze ez csak vicc, nekem tetszett a helyzet. Klassz kis nyáreste, vidéki feeling, és még munkám is lesz, méghozzá a szomszéd balatoni településen. El lehet képzelni, mennyivel jobb egy ilyen beszélgetés, mint kiskosztümben ülni egy multicégnél vizslató szemek előtt... Nekem legalábbis sokkal jobban tetszett! :)

Aztán este, sötétben hazasétáltam, félelem nélkül méghozzá, egy eldugott kis utcában. Igen, itt van ilyen. Pontosabban, mint kiderült, félnivaló mégiscsak volt, bár egész mástól kellett félni, mint Pesten, itt attól, hogy jönnek a szomszéd nagy kutyái. Szerencsére aludt minden kis és nagy kutyus, én pedig mosolyogva jöttem haza. 

Itthon a kiskutyám várt, aki viszont nem aludt, és lebontotta a fél védművet a lépcsőnél, hogy nem talált itthon. Én pedig azonnal megsajnáltam, mint egy túlszerető anyuka, hogy egyedül kellett lennie, valamint hogy dolgozni fogok járni, és majd kevesebbet lehetek vele, így megpróbáltam lenn aludni vele a nappaliban a kinyitott kanapén. 3 órán át próbálkoztunk, de feladtam :P Neki sem volt jó szerintem. Annyit ficereg-mocorog, hogy képtelenség pihenni tőle! Az ágy teljes felületén kelebócált alvás közben.

Úgyhogy Eddie a helyén, én pedig a hálószobában folytattam a szundikálást. Kicsit fejfájósan a 3 pohár bor után. Jól van na, itatta magát, és ha "nem szokta a cigány a szántást", így jár... :) Szoknám én, de mindig így járok az alkohollal. Szóval alkesz nem lesz így belőlem, de dolgozó nő igen, újra! Juhúúú! :)

Zagykazis délutánok

Szuper, hogy pont nyáron költöztem ide, és ekkor jött Eddie is. Hajnalban mindig eszembe jut, amikor kiviszem, hogy bizony télen nem lesz kedvem kis köntösben ácsorogni vele az udvaron :)
Most viszont élvezzük a friss levegőt és a természetet, és pont úgy van, ahogy reméltem, hogy Eddie rábír és motivál, hogy kint legyek minél többet.
Egyrészt reggelente muszáj kivinni, így rácsodálkozom a hajnalra és a kora reggeli színekre, a zöldekre a hegyoldalban. Aztán délután teszünk egy nagy sétát, aminek a konkrét séta részét ő kevésbé díjazza egyelőre. A Zagykazit mindig útba ejtjük, ezt viszont nagyon élvezi! :)

A Zagykazetta a strand melletti rész, ami kutyás-szörfös hely. Így Eddie aggódott szocializációja meg van oldva, mert sok kutyával találkozik. Nagyon barátságos mindenkivel, emberekkel-kutyákkal egyaránt, és egyre bátrabb a többi kutyussal. A problémás része az, hogy kicsi még, és mindenki nagyobb nála szinte, amikor pedig rohangálás és játék alakul ki, akkor rálépnek szegényre.
A vízbe is simán bemegy már, olyan cuki ahogy úszik! :D
Tegnap úgy nézett ki, amikor hazaértünk mint egy varacskos malac, le kellett zuhanyozni, akkor meg ázott egérnek nézett ki :) Minden nap ilyen piszkos lesz úgy tűnik, mert bemegy a vízbe, aztán meg hempereg a földön.
Mindig okoz meglepetést, azzal is, hogy milyen gyorsan fejlődik és ügyesedik napról napra, és azzal is, hogy milyen új rosszaságot tud bemutatni minden nap.
Teljesen elcsodálkoztam, hogy beugrik a stégről a kövekre, és mini kutya létére milyen ügyesen ugrál rajtuk. A pórázon is egyre ügyesebb (amikor van kedve). A lakást és az udvart egyre jobban felfedezi, és ha szem elől tévesztjük, egy teljesen másik ponton kell összeszedni. Viszont ma a Zagykazin olyan rossz volt, mindig mások cuccain akar ugrálni, de semmilyen szidásra és nevelési eszközre nem reagált, annál jobban csinálta.
Maradt az a módszer, hogy addig lefogom, amíg le nem nyugszik :P Ilyenkor mindig elmosolyodom, hogy ha nem tudtam volna előre pontosan, hogy mit vállalok, akkor biztos megdöbbennék, hogy egy kutya ilyen huncut tud lenni! Így viszont nem ér meglepetés, és nem tudok rá haragudni, nem is lehet.

A nagykönyv szerint először sétálni kell a kutyával, aztán jöhet a játék, de úgy látom, nálunk a fordított üzemmód működik. Először lemegyünk a Zagykazira, ott Eddie játszik, úszik, s aztán megyünk sétálni, akkor kevesebb energiája van akaratosnak lenni, és visszafelé húzni a pórázt (ő egyelőre nem előre húz, hanem magam után kell vonszolni :D). Ma így tettünk, és ahogy elindultunk a Zagykazettáról sétálni, leültünk az egyik rozoga stégen. Szuper idő volt, az a tökéletes, amikor pólóban lehet lenni, lehet fürdeni, de nincs túl meleg. Ott a stégen csak néztem és néztem a Balatont, nem lehet betelni vele, és egyszerűen olyan pozitív hihetetlen érzés, hogy nem tudom elhinni, hogy itt lehetek minden nap, és annyira jóóó! :)
Gyönyörű, és imádom. És azt is, hogy nap mint nap ismerős arcokkal futunk össze séta közben. Nem is tudtam Budapesten, hogy ez mennyire hiányzik a vidéki életből, de nagyon hiányzott.

Délelőtt futni voltunk Geri barátjával Kenese felé. Olyan páratartalom volt, mint egy esőerdőben. Nagyon jól esett, régen futottam már. Pesten sajnos nem ment nekem, túl szmogos helyeken laktam, ezért meg nem volt kedvem tömegközlekedni, hogy elmehessek futni. No itt csak ki kell lépni az udvaron, és máris olyan helyeken találja magát az ember, ahol futni lehet. Van egy forrás Kenese felé, az volt a cél, s vissza. Nehezen bírtam, ha egyedül kellett volna teljesíteni, akkor biztos nem megy. Ezért sem szeretek egyedül futni, nekem kell a külső motiváció :) Nagyon szeretem ezt a fás-árnyas részt, és találkoztunk egy mókussal is! :)

Délután meg kiültem a teraszra olvasgatni. Szerintem soha életemben nem voltam ennyit friss levegőn, mint ezekben a napokban :D A teraszról is látszott a hihetetlen páratartalom, mert ilyenkor nem látni szinte a vizet sem, egybeér a levegővel. Egész addig kinn voltam, míg el nem kezdett cseperegni az eső, de miből...? Semmiből. Felettünk kék volt az ég, szél meg nem volt, ami idefújta volna az esőt. Ez már nem az első ilyen eset, hogy így esett (költői), szóval gondolom, ez normális. De azért kérem, ha valamelyikőtök tudja, hogy ez miként lehetséges, akkor írja meg kommentben! Nekem ez magas :)) Vagy ez amolyan balatoni jelenség lehet? :D

Eddie napról napra

Nagyon érdekes nézni, ahogy Eddie napról napra növekszik. Most is érdekes a változás, de az előzőekben még gyorsabb volt. Egyik nap még fut és fogócskázik, következő nap már igen. Egyik nap még nem érdekli különösebben a labda, másik nap már igen. Egyik nap még csak a kisebb labda érdekes, másik nap már a nagyobb is.

Hamar megtanul mindent, vagy legalábbis olyan dolgokat, amikre NEKI van szüksége :D Bemenni a szúnyogháló résén, belülről pedig kinyitni, felugrani a teraszlépcsőn, és leugrani a napágyról stb.

A többi dolgot is hamar megtanulja - amihez épp van kedve. A fekszik parancsot a második megmutatásra értette - más kérdés, hogy azóta is méltatlankodik, amikor ezt kell csinálni :D Leülni könnyebben megy, a feksziket már kevésbé kedveli a fiatalúr. Sokszor még egy vakkantással is kommentálja a nemtetszését :P 

A kis ördög mindig rágcsálna minket, nyilván azért is, mert a srácok hagyják neki. Azt azért már kb. érti, hogy velünk csajokkal kevésbé lehet próbálkozni, mert mi nem engedjük Neki. 

Amikor durvábban próbálkozott, akkor pár percre kizártam az előszobába, és nem engedtem be a nappaliba amikor ott voltam, na hamar rájött, hogyan kell viselkedni :) Első nap háromszor kellett ezt eljátszani, második nap már csak egyszer, és utána előadta a bújós jókisfiút :))

Továbbá visszabeszél a szentem. Ha leszidom, akkor ugatással fejezi ki, hogy nem ért egyet a véleményemmel. Szokott szólni, ha nem tetszik valami, azt is méltatlankodással fejezi ki, ha tovább várok, mielőtt leraknám elé a kaját.

Először a gesztusevésre is vakkantott, de már kezdi megszokni, hogy ez van, ezt kell szeretni, ha kaját akar :))

Mindig beújít valami rosszalkodást, de próbálom kordában tartani a kissrácot. Ma kétszer is leszökött a lépcsőn, valamint a fűszerkertben nyuszizik, de mindig tudja, hogy rosszat csinál, mert menekül előlem ilyenkor, ha meg akarom fogni, hogy a lelkére beszéljek :D 

Nagyon szeret ölben lenni, de már tudja, hogy nálam finoman kell kéretőzni, és szépen leülni, és akkor felveszem. 

Ilyenkor übercuki, azt se tudja, hogy pakolja a fejét, hogy helyezkedjen :)
Ma együtt aludtunk a napozóágyon összebújva, olyan jó volt! 

Igen, ez említésre méltó, mert a hálószobába nem jöhet be, nem jöhet fel az emeletre. Legnagyobb sajnálatára, de hajnalban mindent próbál megtenni, hogy áttörje az általunk épített kartongátat, és hogy meglágyítsa a szívünket a nyüsszögésével :) 

Szép testalkata van, egyik napról a másikra nőtt egyet, és elkezdett babásból olyan igazi Jack Russelles formája lenni. A mozgása is nagyon jó, és tök ügyes, de valamiért remeg a mellső lába, amikor ül, de csak akkor. Egyébként szuperul funkcionál, érdekes. 

Jó nézni, ahogy Jackesen ugrabugrál, plusz mozgásokat is beletesz, nehogy ne fáradjon el kellőképp :) 

Szóval nem unatkozunk egy percre sem mellette, de ezt tudtuk előre, hogy így lesz. 

Próbálkozunk a sétálással, hét közepe-vége felé már élesben is mehet a dolog. Egyre ügyesebben jön a pórázon, de azért még tanulnia kell, hogy ne cikázzon össze-vissza. Valamint a szocializációt is, mert nem nagyon tudja hová tenni a kutyákat. Egyrészt nagyon örül nekik, másrészt meg fél is :) Reméljük, azért hamar találunk barátságos, kedves kutyabarátokat. 

Ha ismét jó idő lesz, akkor megpróbálkozunk az úszással is a Balatonban :))

Szerelmem a Balaton

Múlt héten többször is bringáztam itt helyben ügyintézés miatt, és annyira jó volt!!
A természetes, friss levegő úgy látszik, boldogsághormonokat termel :D Úgy éreztem magam, mint egy szerelmes tinédzser.
Sajnos keveset sportolok, és nyűgös vagyok, amikor dombon felfelé kell menni bringával, de most Geri biciklijével voltam, azzal sokkal könnyebb tekerni, lehet, hogy ez is közrejátszott :)

Első nap a fűzfői Polgármesteri Hivatalba kellett mennem kétszer is lakcím bejelentkezés miatt. A "helyiek" szoktak így bringán glasszálni a környéken oda-vissza, szupi volt! A hivatal előtt pedig egy kis kiépített tó van, és afelett megy át az út, ami az épülethez vezet, nagyon tetszett. A koordináló hölgy pedig hihetetlenül kedves volt az Okmányirodában. Ahol azonnal Geri haverjával futottam össze, hát igen, a kisváros előnyei :)
A Húgom egyszer azt mondta, azért nem szeretne Budapesten lakni, mert ott sosem találkozna ismerősökkel az utcán. Ez persze azért nem igaz, de tény, hogy kevesebb az esély rá.
Amikor odaértem, épp azon gondolkodtam, hogy ide az Önkormányzathoz is beadhatnám az önéletrajzomat, hátha, amikor a bicikliről leszállást elbénáztam, és dobtam egy nagy hátast :D
Hanyatt esek, olyan jó hely :D Szerencsére a kis gyíkot ez nem érdekelte, akivel együtt jöttem ki az ajtón.
Minden nap megállapítom, hogy itt sosincs egyedül az ember. Mindenféle kis állatok, rovarok kísérik.

Másnap Kenesére mentem álláskeresési tanácsadásra, de szabadságon van az ügyintéző, így ez ügyben nem jártam sikerrel. Nem baj, nem bosszantott, mert szuper volt az út oda-vissza. Ez a kedvenc részem bringával, és hazafelé az jutott eszembe, hogy ha valaki a boldogságot keresi, akkor azt ajánlanám neki, hogy bringázzon Keneséről Fűzfő felé az árnyas erdei bringaúton, és érezze a szabadságot, és legyen otthon valaki, aki várja haza, akár csak egy kutyuska :)

Következő nap pedig Almádiba mentem a Munkaügyi Központba. Tűző nap volt, dögmeleg, amit elég nehezen szoktam viselni, de most úgy látszik, jó szériám volt, mert még ez se tudta letörölni a képemről a vigyort, és lelkesen tekertem :)
Igaz, olyan sokat kellett várni, hogy elolvastam egy fél kutyás könyvet.
Amit persze nem kellett volna, mert látszólag a mi Eddie-nknél nem nagyon alkalmazható ez a fajta "könnyed" módszer, amiről az író ír, de azért érdekes volt.

Evelin itt volt velem a múlt héten, így szinte minden délután fürödtünk a Balatonban. Legjobb volt, amikor hullámzás volt, és matraccal voltunk benn :)

A pakolás folyamatban van, a hálószoba már otthonos, a konyha is a lehetőségekhez képest, de a többi kacat-bazár lesz a problémásabb attól tartok. Sebaj, lassan ez is el fog kopni. Addig meg Eddie is tanulja, hogy ő lenn van, én pedig az emeleten, elég rosszul viseli egyelőre, és nyüsszög miatta. 

Piacon

Jaj imááádom a vidéki feelinget! :D
Ma a buszon eszembe jutott, hogy nem hoztam magammal semmi olvasnivalót, amivel szórakoztathatnám magam Veszprémig. Végül nem is volt rá szükség, mert mellém ült egy bácsi, akivel végigbeszélgettük az utat. Nagyon élveztem, mert Pesten minden nap busszal jártam dolgozni, de ott nem beszélgetnek az emberek egymással, eszükbe sem jut.
Szóval Frank bácsi amúgy is érdekes volt: magyar, de élete nagy részét Dél-Afrikában élte le. Ennél fogva a bal oldali vezetéshez van szokva, és emiatt egyedül nem szívesen vezet autót Magyarországon. Az ország másik végében lakik, de Almádiban van nyaralója, Pesten meg egy kis vállalkozása. Az unokája Los Angelesben él, és megtanult magyarul, akar is jönni haza, hogy frissítse a nyelvtudását, de most gyakorlaton van Hollywood-ban. A szülei sajnos nem tudnak magyarul, csak ő így unokaként tanult meg.
Frank bácsi tehát érdekes volt, és nem unatkoztam egy percig sem.
Aztán a piac is szuper volt, a tejárus mégsem tudott hozni, amit rendeltem, de kaptam tőle fájdalomdíjként joghurtot. És mindenki szuper kedves, segítőkész és közvetlen volt.
Azt hiszem, itt jobban mernek közvetlenek lenni az emberek, és valahol ez a szórakozásuk, ezért is tetszik.
Szerintem az emberek érdekesek, így ez szuper elfoglaltság :)
Hazafelé még a szomszédbácsi is megszólított, pedig elég mufurcnak néz ki :D
Elmeséltem Neki Eddie-t :))

A kutyuska szuperjól van, most itt alszik a lábamnál. Ma éppen olyanja van, hogy nem szeret hallgatni a nevére. Napról napra nő, és nagyon cuki, meg eleven, amikor ébren van! :) Fenn pakoltam az emeleten. Elsőre nem jött utánam, mert lefoglalta a játék, de amikor másodszor mentem fel, akkor leesett neki, hogy hol is vagyok, és azonnal utánam trappolt, kétszer is. Mindkétszer levittem, és megmondtam neki, hogy nem szabad feljönni, de ilyenkor láthatóan sértődött pofával néz rám - még Neki áll feljebb: mi az, hogy leteremtenek egy ilyen cuki kutyát, és egyáltalán miért is ne jöhetne fel az emeletre...? Hogy miért? Nagyon egyszerű, mert egyelőre még mindent lepisil, és fenn pedig minden fából van. Majd ha szobatiszta lesz, akkor módosítunk a szabályokon, de a hálószobába akkor se szeretném beengedni, esetleg csak ébredés után.
Legkedvesebb játékai és fekhelye természetesen nem az, amit drága pénzért megvettünk neki. Legjobb muri a vízesflakonnal, wc-papír gurigával, bojttal, hevederekkel játszani, a legjobb fekhely pedig a hideg padló, vagy a konyhában a szatyrok között lehet a legnagyobbat szundikálni.

Az első napok

Tegnap konyhát pakoltunk, Gerianyu segített nekem. Lehet, hogy megütött a meleg, de én elsírtam magam örömömben, hogy nem egyedül kell pakolnom, és hogy itt lehetünk, és itt van Eddie is. Annyira cuki, hogy tényleg bőgni kell :D
Egész nap aludt szinte, amíg mi dolgoztunk.
Éjszaka itt aludt velem a nappaliban a szőnyegen, és hajnalig szundikált, mint a bunda! Aztán amikor kora reggel felkeltett, kimentünk az udvarra, és azonnal elemében volt. Fura volt nekem, mert soha nem szoktam ébredéskor azonnal friss levegőt szívni, de ezért is akartam kutyát, hogy motiváljon a mozgásra és a kintlétre minden helyzetben, minden időben.
Gerianyu mondta, hogy milyen csodálatosak a kutyák, ahogy a természettel összhangban az ösztöneiknek élnek, és ha élhetnek ezeknek az ösztönöknek, akkor az teljesen boldoggá teszi őket.
Valóban tanulni lehet tőlük!
Nos, Eddie boldognak tűnik :) Egyre inkább kezd előjönni a Jack Russell énje. Ma megpróbált lelépni Geriapuékhoz, és úgy fickándozik a kertben.
Azt hiszem, kiderül, hogy egy kecskét vettünk a kutya személyében, ugyanis állandóan legel :D Nem csak füvet, hanem minden növényt. Eldobjuk neki a labdát, odaszalad, majd csócsálja tovább a füvet. Sokan mondják, hogy gyomorproblémák esetén esznek füvet, de nekem ez határozottan játéknak tűnik, és kevésbé maga az evészet a cél.
Ma voltunk Almádiban kullancs elleni cseppekért. No ez az utazás nem volt egyszerű, és nagyon fáradt volt szegény, de összességében mindent hősiesen visel, egy cukorfalat!
Ma megjött Geri, most is kint vannak az udvaron. Szerintem tetszenek egymásnak :) Eddie egy napja röviden: rágás-csócsálás, és alvás. Ebből a kettőből áll gyakorlatilag. Próbálkozik a tűhegyes kis fogacskáival, amin lehet.
Egyébként nagyon okos, már tudja, hogy le kell ülni, amikor ennivalót kap. Más kérdés, hogy a család férfi szekciója aggódik, hogy keveset kap enni (kiskutyához mérten mini adag, no de azt napi négyszer...)! Persze szerintem teljesen jó, amit kap, nem szeretnék kismalacot csinálni belőle.
Amíg kinn rohangált, Geri megjegyezte az udvaron, hogy "mennyi zöld!" - és tényleg szuper úgy ücsörögni, vagy kinézni az ablakon, hogy körülöttünk burjánzik a természet.

Eddie a hazaúton

balatoni kutya szundikál

Beköltöztünk

És végre eljött a várva várt nap... :)
A budapesti pakolással elég gyorsan végeztünk. Egyedül a lakást hagytam ott nehéz szívvel, nagyon szerettem, igazi kis otthon volt. De Pestről menekültem, alig vártam, hogy kiérjünk.

A horányi kompozás viszont csudajó volt, tetszett, pedig akkor már tűző napsütés volt.
Eddie pedig olyan volt, amilyennek vártam. Gyönyörű :) Ahogy indultunk el, már ugrált rám, mintha csak azt mondaná, hogy mehetünk! :D
És csuda jól viselkedett az egész hazaút alatt. Pedig szegénykémnek nem volt egyszerű a sorsa! Először elmentünk a rokonokhoz, mert ott voltak pár kilométerre a tenyésztőtől. Eddie nagyon barátságos volt, lefetyelte a vizet, a jutalomfalatra meg már a kocsiban úgy rákattant, hogy alig bírtam levakarni :D Bár sajnos nem nagyon maradt meg benne, így aznapra már hanyagoltuk a dolgot.
De egyébként azt is hősiesen viselte az utazást, nem is nyüsszögött. Igazán méltó a nevéhez (a törzskönyvi neve Sir Lancelot). Jól elvolt a rokonoknál, majd elaludt Anyu ölében.
Aztán elindultunk haza, hosszú út várt ránk: 40 fokban légkondi nélkül.
Először Eddie mindenképp ki akart mászni a kosárból, és kepesztett felfelé. Aztán előbb-utóbb rájött, hogy hiába, és szépen elaludt, gyakorlatilag szundikált egész hazáig. Közben simogattam, és vizeztem itt - ott, mert irtózatos volt a hőség. Nagyon aggódtam érte, de tök jót aludt, csak mi szenvedtünk borzasztóan! Vánszorogtak a kilométerek ebben a hőségben.
Itthon pedig úgy viselkedett, mintha mindig is itt lakott volna. Jött - ment a lakásban, és barátkozott mindenkivel. Egyébként nem nyüsszögött az úton, és itthon is tök jól elvolt. Hamar belopta magát mindenki szívébe azzal, hogy milyen értelmes és barátságos kutyus. El voltak hűlve, hogy milyen ügyesen közlekedik a lépcsőn. Amikor lehoztam a fekhelyét, azonnal belefeküdt és elaludt :) Gyakorlatilag szobatisztaságot adott elő, persze igyekeztünk kivinni a megfelelő időben. Úgyhogy belopta magát a család szívébe :)
Túrós tésztát kapott enni, no az már jó volt a kis gömbőc pocakjának :D
Hívtak a barátaink, hogy itt vannak a Halasnál, Eddie-vel lementünk megnézni őket. Szigorúan kézben fogtam, mert nem tudom milyen kutyák járnak ott a Halasnál, egyelőre jobb így. Ott kapott pár szem filézett halat is, teljesen odavolt érte, és alig bírtam lefogni, hogy ölből ne másszon fel az asztalra érte.
Ekkor már kicsit hűvösebb volt, és kezdett eleven lenni a kis huncut. Kedvence (lenne), hogy a növények alól megissza a vizet, igyekszünk tanítgatni, hogy ezt nem szabad, mert az a víz tápoldatos. Volt itt rágás, kaparás, és minden, de a tuti játék persze nem az, amit a boltban vettünk, hanem egy fél literes üdítős flakon volt, ami a vicces, hogy ugyanolyan magas, mint ő :D
Az éjszakánk kalandos volt, mert cukorfalat óránként felkelt, és akkor bizony fittnek érezte magát és játszani akart :D Az éjszaka első felében még az előszobában aludt (amikor éppen...), de aztán kis alvás reményében áthoztam a nappaliba a fekhelyét, mert első két éjszaka lenn alszom vele.
Hihetetlenül aranyos és értelmes kis eb, és persze azonnal belopta magát az egész család szívébe :)